vette létit. és azt a mije vagyon. és hogy hozája igyekezék. mint utolso végéhez. akiben egyedül fel találtatik mind a, valamit az emberi értelem meg tudhat, és valamit az akarat szerethet, mint olyan közönségesen valo jóban. a mely mindeneket magában foglal.

Igen vaknak kellene lenni az ollyannak a ki másban akarja keresni azt. a mit tsak az Istenben találhattya fel., epedig igen közönséges, mint hogy az okoság meg homályosodot. és az emberi hajlandoság meg romlot, leg többen boldogságokot., gyönyörüségeket. nyugodalmakot. tsak a teremtett állatban vetik, és fel nem emelkednek ateremtöhöz,

II A teremtett állatok az emberekhez valo képest, utak, és modok az Istenhez valo menetelre, mind azon. által, oh! vakság! az ember viszá élvén az okoságával. a mely nagy Isten ajándéka, ugy tekinti mint vegit a mit utnak kellene tartani, azt adgya ateremtett állatnak., a mit tsak a teremtönek kellene adni. mindent fel áldoz a betsületnek, gazdagságnak, és a gyönyörüségnek, tsak a földi dolgokrol gondolkodik, és azt kedvelli.

Mink vagyunk a mezö. melyet az Isten mivel, és az épület, melyet épit, mink vagyunk azok a fák. melyeket a menyei atya plántált kezeivel. azt az épületet tsak arra kell forditani., amire örendelte, annak a mezönek, és fáknak. gyümölcsei azövé, nem szabad azokbol el venni egyet is. a mely jót tselekeszünk, a már nem jó. mihent más végre. és nem az Istenért tselekeszük. a midön ugy tselekeszük a jót a mint kivántatik, azt az ö tölle vett indulatbol tselekeszük. és annak az indulatnak viszá kel fordulni hozája, mint eredetéhez.

Ha a szemed együgyü, mondgya a kristus, az egész tested világos lészen, a szem szent agoston szerént az igyekezet., a melyel akarnak tselekedni valamely végre. ha az igyekezet tiszta. ha az tsak az Istent tekénti, mind azok a tselekedetek a melyek attol erednek. kedvesek lesznek ö elötte. sött még az állati tselekedetek is az által jó tselekedeteké lésznek,

(III. Keresztényi Gondolatok: 457)


Előző oldal | Következő oldal